Árnyékból jöttem, színekből-fényből
világot teremtettem,
majd eme világot kivetítettem.
Lássa az, kinek erre szeme vagyon.
Érezze mind kinek látása nehéz,
s gondolkodjon el rajta kinek dolga az vagyon.
Mindenkinek mástól lesz nehéz a tarsoly,
mert egy az ember- egy a világ,
s így képeim kik önmagukban eggyek
ezer s millió képzetként szárnyra kelnek.
„ Alkotásaival, kiállításaihoz kapcsolt műsoraival szinte kitépi a nézőket, a látogatókat a hétköznapok préséből. Szellemi levegővételre készteti még a legzárkózottabb embert is. Játszik, ecsettel, krétával, papírral, témával, s minket nézőket befogadókat és elzárkózókat is bevon a játékába. Lebilincsel, esetenként sokkol, felkavar. emlékeket hoz fel a régmúltból. Kitárulkozásra, vagy elmélyedésre ösztönöz. Egyszóval megmozgatja érzékeinket és érzéseinket. Művészeti oktatása túllép a fizikai tudás átadásán. Elsősorban látni és érezni tanítja meg a hozzá fordulókat, csak ezután jön az eszköz, mellyel tanítványi visszaadhatják a bennük kialakult képi világot.” (egy kritikus tollából 2007).
 |
